Dr. JUHÁSZ ISTVÁN

Dr. Juhász István Nagyiván község körzeti orvosa volt, mégis a tiszaörsiek és a tiszaigariak úgy ismerték és tisztelték, mintha mindig közöttük élt és dolgozott volna.

Dr. Juhász István 1936. június 16-án, Budapesten született, de szülőfalujának Tiszaszőlőst tartotta. Édesapja itt volt kántortanító, majd iskolaigazgató, itt tanított az édesanyja is.

Juhász doktor a szőlősi iskolában végezte általános iskolai tanulmányait, a tiszafüredi gimnáziumban érettségizett. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát. Az egyetem utolsó évében, 1964-ben Karcagon volt szigorló orvos. Itt ismerkedett meg leendő feleségével, a tiszaörsi Müller Erzsébet tanítónővel, akivel karácsonykor házasságot is kötött.

1965-ben már házastársként érkeztek Nagyivánra: Juhász doktor körzeti orvos, felesége pedig tanító lett a Hortobágy széli kisfaluban. Feladatul kapta, hogy Tiszaörsön és Tiszaigaron is helyettesítenie kell szükség esetén a körzeti orvost. Már a kinevezése utáni első héten ellátta ezt a feladatot is: az akkori tömegközlekedés nem tette lehetővé, hogy időben megérkezzen a rendelés színhelyére, ezért hóban, sárban, vízben motorkerékpározott, hogy a betegeken segítsen. Előfordult, hogy oldalkocsis motorral érkeztek érte, de Örsre érve a sárban nem tudott eljutni - csak gumicsizmát húzva - a beteghez.

Az akkori körzeti orvosok éjjel-nappal a betegek rendelkezésére álltak, s a szomszédos községek orvosait is helyettesítették a hétvégeken is. A kapuja senki előtt sem volt zárva: a tiszaigari és a tiszaörsi betegek bármikor átjöhettek hozzá. Éjszaka is azonnal ment, ha hívták, a szomszédos községekbe is.

Együtt élt a nagyiváni emberekkel a mindennapokban is. A felesége háztáji földjén, de a szomszédokkal is együtt, kalákában dolgozott, így még jobban megismerte az emberek gondjait, problémáit, örömeit, bánatát. Meg is próbált mindenkin segíteni, ha mással nem, hát jó tanáccsal.

Nagyon szeretett zenélni, tangóharmonikázni. Nyári szünidőben elkísérte a nagyivániakkal együtt táborozó tiszaörsi és tiszaigari iskolásokat a táborba, s látta el a gyermekek orvosi felügyeletét.
A település életének irányításában is rész vállalt. Tanácstagként is mindig a falu és az ott lakók érdekeit képviselte. Tiszaörs-Nagyiván-Tiszaigar községek egyesítésekor általános tanácselnök-helyettesi megbízást kapott, majd az önkormányzati rendszer kialakításakor elöljárónak választották. Nagy szerepe volt a községek telefonhálózatának, gázvezeték-hálózatának a kiépítésében, a nagyiváni községháza és a tiszaörsi művelődési ház építésében.

1977-ben ügyvezető főorvosként Miniszteri Dicsérettel ismerték el munkáját, majd 1982-ben megkapta a legnagyobb szakmai elismerést: a Kiváló orvosi címet. 1984-ben a Községért elismerő cím birtokosa lett.

Sok munkája volt, de soha nem sietett. Meghallgatta a betegeket, tanácsokat adott a helyes életvitellel, életmód megválasztásával kapcsolatban. A diétás betegeknek azt is elmondta, mit ehet, s hogyan készítse el azokat. Azt tartotta, hogy a betegeknek az is felgyógyulást jelent, ha elbeszélget velük.

Kevés szabad idejében szeretett horgászni, együtt a községbeli gyerekekkel. A gyerekek szerették, nem féltek tőle.

1994-ben beteg lett. Betegen, 40 fokos lázasan is dolgozott. Alig tudott kimenni a beteghez, mert betegebb volt, mint akihez hívták. Sok emberen segített, csak saját magát nem tudta meggyógyítani.

1995. október 28-án halt meg. Dr. Juhász István főorvos koporsóját a tiszafüredi temetőben a nagyivániak, a tiszaörsiek és a tiszaigariak nagy csoportja kísérte végső nyughelyére.

Két fia közül Pisti folytatta édesapja munkáját, ő körzeti orvos lett, Peti pedig biológus.
Öt unokájuk született, akik közül az egyik készül orvosnak. Az unokák is örökölték a nagyapa sokoldalú tehetségét, segítőkészségét, emberszeretetét és az igazság melletti következetes kiállását.

Halála előtt odaadó munkájáért a faluja, Nagyiván DÍSZPOLGÁRI címmel tüntette ki.

2011. február

Hajnal Imre