A népművészet és vele együtt a népi szobrászat jeles tiszaörsi képviselője volt Jobbágy György fafaragó.
1913. április 22-én született Örvényen.
Három évesen elveszítette édesanyját. Kisgyermekként Tiszaörsre került nővérével, Veronikával együtt. Jobbágy György Örsön élte le életét, itt járt iskolába, s mint ifjú leventét 1933-ban behívták katonának a Nyíregyházi Huszárezredhez. Kérvényére leszerelték és tartalékos állományba helyezték, mert megnősült. Pontosan akkor hívták be újra katonának, amikor Erdélyt és Felvidéket visszacsatolták Magyarországhoz. Egy ideig Kárpátalján, Rahón szolgált.
A Don kanyarba is eljutott. A nagy és szokatlan hideg, a rossz ellátás következtében már akkor sokan elpusztultak, megfagytak. A tűzharcban megmaradt és elcsigázott katonák a Kárpátokon át menekültek hazafelé. De az oroszok elfogták őket és valamennyiüket Dnyetropetrovszkba vitték. A lágerben több mint háromezren voltak embertelen körülmények között. Éheztek, dolgoztatták őket. Sokan tífuszban, maláriában, vérhasban haltak meg. Ő is átesett a hastífuszon és a malárián.
Már ott is faragott apróbb szobrokat. Az őröknek tetszettek a szobrok. Elkérték a faragásokat, cserébe krumplit és takarmányrépát és kinint kapott. Alig háromszázan maradtak életben, még kevesebben kerültek haza.
Neki szerencséje volt, hazajutott és itthon is faragott: gyerekeinek játékot, citerákat, hegedűt.
Sok kiállításon vett részt:
Tiszafüred, Mezőtúr, Szolnok, Kecskemét, de országos pályázaton is indult, méghozzá 88 évesen 28 kiállító közül a második díjat nyerte.
Itt mondta el művészi hitvallását:
„…Addig faragom a szobrot, amíg a rám visszatekintő alak szemében rám nem pillant a lelke…”
A Pesti Vigadóban Bánszky Pál művészettörténész adta át a szoborkollekcióért járó rangos elismerést.
Rengeteg szobor került ki a keze közül. Barátait, ismerőseit mindig megajándékozta egy-egy szobrocskával. A hozzáérkező iskolás és óvodás gyerekeket meglepte egy kis ajándékkal.
Szívesen beszélt bárkinek a munkájáról. Mindegyik szobrának története volt, amit hosszan és érdekesen mesélt el. Történelmi személyekről is készített pipákat, szobrokat.
A pápának is faragott egy ajándék szobrot. A pápa viszont ajándékként aranyozott plakettet küldött Gyuri bácsinak.
A tiszaörsi katolikus templom részére is faragott egy domborművet. Sok vallásos és történelmi témájú szobra van, de a legkedveltebbek közé tartoznak a paraszti munkát szimbolizáló alkotásai és a használati tárgyai. Saját keresztfáját is megfaragta, ami sírjánál van felállítva.
Olykor előkerült a hegedű, a citera. Nagyon jól játszott ezeken a hangszereken. Verseket is írt.
Elkészítette Veres Péter szobrát, akinek a nevét viseli a Tiszaörsi Nyugdíjas Klub. A mellszobor és az egész alakos szobor a művelődési házban van kiállítva. Az volt a terve, hogy a fafaragásait Tiszaörsnek ajándékozza. A tiszaörsi új művelődési ház átadásakor beszélt erről, amikor az új intézmény emeleti vitrinjeiben elhelyezték a szobrait. A szobrok azonban eltűntek, nem tudjuk a sorsukat.
Gyermekei Jobbágy György 2008. február 25-i halála után az apai házat szerették volna Tiszaörsnek ajándékozni, hogy ott faluház létesülhessen. Ez a terv azonban egy örökös más irányú elképzelése miatt nem valósult meg.
2011. január
Hajnal Imre
