Mártonffy Erzsébet tanítónő
Mártonffy Erzsébet a Tiszaörsön most is élő idősebb korosztályúak szinte mindegyikét tanította. Bárkivel is beszélgettem Mártonffy Erzsébet tanítónőről, csak jókat hallottam. Visszaemlékezésekben elmondták, hogy a tanítónő szigorú volt, de mindig igazságos. Szerény, halk szavú, pontos, munkáját szerető és precíz pedagógusként emlékeznek rá. /1/
Mártonffy Erzsébet 1908. augusztus 2-án született Gyöngyösön. A tanítói oklevelét Egerben, az Angolkisasszonyok Tanítóképző Intézetében szerezte 1931-ben. Tiszaörsön 1932-1963. évek között tanította az iskolásokat. Albérletben lakott a Kútsoron a Sági Zoltán féle ház egyik szobájában. A ház másik végében először Soltész Lajos és felesége élt, majd Falcsik Dezső családja volt a bérlőtárs (a házat lebontották, a tsz szolgálati lakást épített a telekre, melyet Tóth Ferenc vásárolt meg és jelenleg is lakik benne).
Mártonffy Erzsébet nem vezetett háztartást. Naponta Nemes Kálmánné Liszt Ferenc utcai házában kosztolt. /2/ Így volt ideje arra, hogy szinte egész nap az iskolában, a gyerekek között, az iskolásokkal töltse idejét.
Mártonffy tanítónő is – az akkori tanítótársaihoz hasonlóan - a nagy létszámú osztályok tanításakor kialakította felelősi rendszert. A jó tanulók között a tanító felosztotta az osztályt. A hozzájuk beosztott tanulókért ők voltak felelősek. Ellenőrizni kellett a házi-feladatot: elkészült-e, jó-e, tudja-e és értik-e a leckét? Ha nem értették, el kellett nekik magyarázni, ha nem tudták a verset, memoritert, addig kellett velük ismételgetni, amíg meg nem tanulták, vagy ki nem futottak az időből. Ezzel segítették a gyengébb tanulókat, de saját maguk is sokat tanultak. /3/
A nádpálca, mint az akkori rend és fegyelmezés eszköze mindig a tanító asztalán volt, de Mártonffy Erzsébet sohasem használta.
Zárkózott természetű volt. A gyerekek körében nyílt meg igazán.
Legtöbbször a harmadik osztályban tanított, de 1949-től 1963-ig mindig az elsősöket vezette be az olvasás, az írás és a számolás tudományába.
1947-49. között német nyelvet is oktatott. Az akkori iskolásokkal olyan jó színvonalon megtanította a nyelv alapjait, hogy a karcagi középiskolába kerülőknek szinte alig kellett a felzárkóztatásban résztvenni. Egykori tanítványának visszaemlékezése szerint Mártonffy tanítónő rendszeresen kikérdezte a feladott szavakat, a nyelvtant és a fordítást, a memoritert. Sokat beszélgettek, a tanult szavakat mondatokba ágyazva gyakoroltatta. /3/
Szabad idejében kézimunkázott. Azt mesélik, hogy az örsi templomba az egykor az oltárokon elhelyezett kézimunkák az ő munkái voltak.
Barátnőjével, aki Igaron élt, rendszeresen járt a misére. Amikor már nem lehetett, akkor a sekrestyében áldozott, gyónt. Gyakran átment Igarra, barátnőjéhez, aki a Széky birtokon élt.
Mindig ápoltan jelent meg az iskolában, szolidan, de ízlésesen öltözködött.
1951-ben az iskolában igazgatóhelyettesi megbízatást kapott, de ő úgy érezte, hogy nem vezetőnek való, s ezért a tanév végén visszaadta vezetői megbízatását. 1957. elején állásból felfüggesztették, elbocsájtották. Azzal vádolták, hogy ő is részese volt igazgatójának 1956. őszén történő meghurcoltatásában, valamint vallásos magatartásáért is büntették ekkor.
A falu lakói, az iskola tanítói azonban kiálltak mellette, így az 1957/58. tanévet ősszel már tanítóként folytathatta egykori munkahelyén. /5/
1963. szeptember 01-jén vonult nyugdíjba. /6/
Egerben, a mozi szomszédságában vásárolt egy kis lakást. Mindennap elment a templomba. A Szervita templom volt a lakásához legközelebb, ami az egri kórház mellett található. A Serves Mariea (Mária szolgálói) rend egykori nyolc rendháza és temploma közül az egri az egyetlen, melyben ma is atyák és nővérek tevékenykednek A tiszaörsiek akkor még betegségüket az egri kórházban gyógyíttatták, s gyakran találkoztak Mártonffy Erzsébettel.
Azt nem tudjuk, hogy Tiszaörs egykori tanítónője tudta-e, hogy napi imáját a Tiszaörsön született Balkay Pál oltárképe közelében mondja. Hiszen az egri Szervita templom oltárképét Balkay Pál festette, melynek témája: János evangélista elmélkedése az életerőről. /4/
A tiszaörsiek egyre kevesebbet látták. Betegeskedett, meghalt Egerben. Az iskola nem kapott értesítést a haláláról, így a falu, egykori tanítványai nem tudtak elbúcsúzni tőle. Emléke viszont megmaradt, megőrizzük.
Felhasznált irodalom:
1. Egykori tanítványai visszaemlékezései: Hídvégi Imréné, Zám Dezsőné, Bendő Vilmosné, Juhász Béláné tiszaörsi, Kovács Kálmán Tiszaörsről Kaposvárra elszármazott.
2. Kovács Kálmán, a tiszaörsi iskola egykori tanulója, Kaposvár
3. Kovács Kálmán írásos visszaemlékezése, Kaposvár
4. Losonczy Pál: Balkay pályaíve- 250 éves a tiszaörsi oktatás jubileumi kötet
5. Iskolai irattár 1957.
6. Iskolai törzskönyv 1963.
Tiszaörs, 2011. október végén
Hajnal Imre
