SZÉKELY KATONÁK TISZAÖRSÖN
Magyarországon, a Nagy-Alföldön, a Hortobágy széli Tiszaörsön, a Kápolnás temetőben alussza örök álmát három székely katona.
Azok, akik valamit is tudnak ezekről a katonákról, már alig élnek. Történetüket, halálukat Tiszaörs egyháztörténetében Ágfay Antal volt tiszaörsi plébános atya írja le.
A második világháború tiszaörsi eseményeiről is mesél:
„A Vörös Hadsereg katonái, hogy tovább ne kelljen kísérni őket, a falu határában lőttek agyon három elfogott erdélyi származású magyar katonát, akik haza akartak szökni, közben estek fogságba.”
Az egymondatos visszaemlékezés már évekkel ezelőtt is foglalkoztatott, s próbáltam kideríteni a székely katonák igaz történetét. Az örsi emberek félénken, alig-alig meséltek. Egy tiszaörsi fodrász, aki már nincs az élők sorában, mesélte el először nekem az 1944. október eleji eseményeket. Ő a kertjük végében elbújva tanúja volt a kivégzésnek.
A három székely katona Tiszaszentimre felől érkezett Tiszaörs határába, meglátva a templom tornyát, igyekeztek be a faluba. Nem tudták, hogy a községben az orosz katonák tartózkodnak és már azok figyelik az érkezőket.
Azonnal elfogták és a mai gyógyszertár udvarába vitték őket, ahol a parancsnok azonnal döntött a sorsukról: kiadta a parancsot a kivégzésükre.
Levezették őket a falu tói részébe, ahol a csatornaparton géppisztollyal végeztek velük.
Az iskola egyik tantermében helyezték el a holttesteket. A falu asztalosa készítette el a koporsókat. Az éj leple alatt a tiszaörsiek közül két ember beosont a tanterembe, és megnézte a katonák nyakában lévő fémlapocskát. Így két név még ma is megmaradt a tiszaörsiek emlékezetében: FAZEKAS FERENC és BITAI ÁRPÁD. A harmadik név feledésbe merült.
Amikor a koporsók elkészültek, a Kápolnás temetőben elhantolták a holttesteket. A tiszaörsiek Halottak Napján gyertyákat, virágokat helyeztek el a székely katonák sírjára, mindaddig, míg a szomorú események az idő haladtával elfelejtődtek.
Most azonban újra felidéződtek az egykori események, s a falu lakói közül többen többet szeretnének tudni a három erdélyi katonáról… A napokban találtam egy tiszaörsi lakost, aki gyerekként szintén tanúja volt az egykori történéseknek, a kivégzést ő is látta, s emlékszik is a kivégzettek nyugvóhelyére…
Egy másik tiszaörsi lakos, aki Tiszaszentimréről származik, édesapjától hallotta, hogy már Tiszaszentimre határában is majdnem veszélybe kerültek a székely katonák, de az ottani lakosok még segítették őket, hogy folytathassák útjukat Örs irányába.
Vajon kik lehetnek ők? Honnan származnak? Élnek-e még valahol Erdélyben leszármazottaik? Tudják-e, ismerik-e családtagjuk, rokonuk szomorú történetét? Bízunk abban, hogy valakik a neveket olvasván felismerik, hogy az ő hozzátartozóikról szól ez a történet, s egyszer majd felkeresik a tiszaörsi sírhelyet.
A tiszaörsiek pedig most, hogy megtalálták a faluban nyugvó székely katonák sírhelyét, munkához láttak, rendbe tették, hogy az emlékezés virágait időről időre a sírra tudják helyezni.
2010. október 23-án a tiszaörsiek a székely katonák sírjánál elhelyezték a megemlékezés virágait, s gyertyákat gyújtottak.
Sírjukat őrizze kegyelet, emléküket az idők!
2011. Szent Mihály havában
Hajnal Imre
