A tiszaörsi óvoda története

  • Nyomtatás

A Tiszaörsön élő fiatalok, középkorúak, sőt az idősebb korosztály tagjai közül bizonyára sokan emlékeznek kisgyermek koruk első közösségére, az óvodára.
A tiszaörsi óvoda történetét eddig még írásos formában nem örökítették meg. Szerény munkámban most a kezdeti lépéseket megteszem. Vázlatosan bemutatom az óvodai nevelés beindításával kapcsolatos törekvéseket, azt az utat, ami a mai állapotig juttatta a gyermekintézményt. A tanulmány bármikor bővíthető, az irodalom rendelkezésre áll, csak idő, vállalkozó kedv, egészség szükségeltetik ahhoz, hogy alapos óvodatörténeti munka készüljön az utókor, az érdeklődők számára.
Bízom benne, hogy írásommal a hiány pótlásához a kezdeti lépéseket megtettem, és a mindenre kiterjedő bemutatás sem marad el a későbbiekben.


HAJNAL IMRE:
A TISZAÖRSI ÓVODA TÖRTÉNETE
Készült: 2011. tavaszán


A XIX. század gazdasági-társadalmi fejlődése nyomán Magyarországon is jelentkezett az óvodák létesítésének az igénye. A városokban, falvakban a lakosság ipari termékek utáni igénye egyre növekedett, növekedett a gyári munkások száma, de a falvakban is egyre több munkáskézre volt szükség. Az apák mellett az anyák is a határba igyekeztek, s ahol nem volt nagyszülő, a kisgyermekek gondozása, nevelése megoldhatatlan problémákat eredményezett. Így volt ez Tiszaörsön is.

Tiszaörsre a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején a kertészet fejlődése jellemző. A dohánytermesztés, majd később a csatornahálózat kiépítésével az öntözési lehetőség megteremtése még több kétkezi munkát igényel. A faluban élő kisgyermekek elhelyezése hátráltatta a szülők munkáját, nem volt mit tenni: vagy magukkal vitték a 3-6 éves gyermekeket is, akik ott sertepertéltek mellettük a nagy hőségben, a hűvös, szeles időben egyaránt. De a megélhetéshez szükséges volt az apa, anya munkájára is.

Az akkori oktatási kormányzat ismerte ezeket a nehézségeket és törvényt is hozott az un. menedékházak létesítésére, mégpedig:
„…minden községnek, amelyek 15 ezer Frt. adót fizet, rendes kisdedóvó intézetet köteles állítani!”

Tiszaörs község állami egyenes adója 1891-ben 12.379 Frt. A törvény ebben az esetben nyári menhely létesítésére kötelezte Tiszaörsöt. A község akkori vezetőihez eljutott a törvény előírása, de nem intézkedtek.

A Heves vármegyei alispán 1891-től minden kiadott éves jelentésében leírja a gyermekmenhelyek létesítésével kapcsolatos feladatokat:
„nyári menedékházak a nagy munkaidő beálltával megkezdik és késő őszig hatnak oda, hogy a munkásnép gyermekeit azokban elhelyezze, s ezáltal egyrészt keresetképessége fokoztassék, másrészt eleje vétessék ama tömeges szerencsétlenségeknek, amiket a magukra hagyott gyermekek egymásban és a közvagyonban gyakorta okoznak…”

Először Tiszafüreden, majd Tiszaszőlősön nyíltak meg a gyermekmenhelyek, majd az 1930-as évek második felében Tiszaörs akkori vezetői is úgy döntöttek, hogy a nyári időszakban az iskolában megnyitják az óvodát.
Még sokan élnek azok közül, akiket a szüleik az első nyári gyermekmenhelyen helyeztek el. Ezek közül 3 személlyel készítettem interjút. Ők nem emlékeznek arra, hogy a gyermekmenhelyként nevezték a foglalkoztatásuk helyszínét, ők egyszerűen csak a mostanság óvodának nevezett intézmény nevét használják.

Az óvoda működtetését akkoriban Tiszaörsön a katolikus egyház finanszírozta. Amikor a gyerekek a nyári szünetben elhagyták az iskolát, akkor megnyílt a menhely. Nem volt különleges bútor. Egy lócára rakták a ruháikat, kistáskájukat. A padló olajos volt. Ha elestek, megbotlottak, kis ruhácskájuk olajos lett. Sokan cipő nélkül érkeztek, talpuk azonnal „megfeketedett”. Sok időt töltöttek a szabadban. Ha jó idő volt, sétáltak a faluban Ha valakivel találkoztak, hangos szóval kórusban ”csértességgel” köszöntötték. (Dicsértessék…)

A gyerekekkel foglalkozó vezetőnőnek semmiféle képesítése nem volt. A falu vezetői választották ki, hogy szerintük melyik, a községben élő fiatal lány alkalmas arra, hogy a gyermekekkel foglakozzon.
Kulcsszerepe volt a kiválasztásban a plébánosnak, a kántornak és a tanítónak. Fő szempont: szépen tudjon énekelni, hiszen sokat énekeltek. Népdalok és egyházi énekek kerültek a foglalkozásokon elő. Imádkoztak is, verseket is tanultak .Hogy milyen verseket? Melyeket a vezetőnő ismert.

Kis táskákban ennivalót hoztak magukkal, s azt meghatározott időben fogyasztották el az iskolapadokban elhelyezkedve. Késő délutánig voltak együtt, a közös játékok töltötték ki idejüket. A futkározás, a zavarócska volt a kedvenc játékuk.

Az interjúkban megkérdezett „volt óvodások” nem emlékeznek arra, hogy valamilyen „gyárilag” készített játék lett volna. Az iskola udvarában, a tanítói lakásban élő tanítóházaspár adott kukoricacsutkát, abból építettek várat, a kukorica ízíkjéből pedig „hegedű” készült. Pötyi tanító néni, az igazgató-tanító felesége, ha tapasztalta, hogy a vezetőnő nem bír a gyerekekkel, egy hangos szóval rendet tett. Ha papírhoz jutottak, csákót hajtogattak belőle.

A vezetőnő munkáját egy segédnő segítette. Az ő feladata volt a takarítás, az ivóvíz biztosítása, felügyelet a gyerekek „vécéztetésekor”. A gyerekek az iskola wc-jét használták. Az ülőkére a falu asztalosa a kisgyermeki méretre készített „ülcsiket” rögzített.
A sétákra a vezetőnővel együtt vitték a gyermekeket.

A meginterjúvolt egykori gyermekek elmesélték, hogy a nyár óvodás időszak ”vizsgával” fejeződött be. Emlékeik szerint nagyon készültek erre. Közösen daloltak, a tanult verseket, imákat mondták el .Akik különösen szépen énekeltek, egyéni vagy csoportos produkciót is előadhattak.
A vizsgán a szülőkön kívül megjelentek a falu vezetői is: a községi bíró, a jegyző, a plébános, az igazgató-tanító, a községi elöljáróság tagjai.A falu plébánosa a vizsga végén kis szentképekkel ajándékozta meg a gyermekeket. Érdekes, ezeket a kis szentképeket megőrizték, az imakönyvekben helyezték el, még ma is megvan a személyeknél.

Az 1940-es évek elején már Tiszaörsön is a Kisdedóvó elnevezést használták, de még mindig idényóvodaként működött, ugyanazok a személyek foglalkoztak a gyerekekkel. (Szabó Eta és Szabó Irén nevei maradtak meg az emlékezetben.)

1944. nyarán még működött az idény kisdedóvó, de ősszel az iskola kórházzá vált, az orosz csapatok az iskola bútoraiból koporsókat készítettek, és egészen 1945. őszéig az iskolában rendezkedtek be.

A háború utáni években nem működött a kisdedóvó. A tiszaörsiek elmondása szerint a Kossuth úton, egy magánházban volt idényóvoda 1948-ban.

A tanácsrendszer kialakítása után merült fel újra az óvoda beindításának az igénye Tiszaörsön. A megalakult tszcs-ben az anyukák munkájára is szükség volt, hiszen a tszcs kertészetében sok munkáskézre volt szükség. 1958-ban a tanácsülési jegyzőkönyvek szerint még mindig idényóvoda működik, de az elhelyezése nem megoldott. A kultúrház színpadi öltözőjében adnak helyet az idényóvodának.

Az 1958. május 31-i tanácsülésen vetődik fel először a község történetében egy állandó óvoda kialakításának az igénye. A jegyzőkönyvben ez olvasható: „nincs hely, de hogy hol induljon, nem tudják, pedig igény volna rá!” Még abban az évben a nyári idényóvoda vezetésére sem találnak személyt, akit felkértek, nem vállalta, egy „kinézett” személy pedig nappali tagozaton tanul tovább.

1958. július 31-én aztán végleges döntés születik az állandó óvoda beindításáról. De, hogy hol történjen az elhelyezés, abban még vita van. Az idő telik, a szülők körében az óvoda nyitásának az igénye fokozódik.

1959. június 20-án már-már úgy tűnik, pont kerül az óvoda elhelyezésének helyszínére, amikor is 3 helyszín közül képtelenek dönteni. Az egykori jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy két álláspont harcol egymással. Egy nagyon olcsó épület megvásárlása, majd toldozgatása, foldozgatása, vagy egy jobb parasztház megvásárlása és átalakítása. Már konkrét házakat is megneveznek: a Tóth Joachmin vagy a Pete féle házat vásárolják meg.
Egy harmadik javaslattal is előállnak a tanácstagok: a kántorházban lakó Szalay családot kérjék meg, hogy költözzenek át majd egy megvásárlandó házba. Újabb időhúzás!
Persze, hogy a Szalay tanító házaspár nem fogadja el a tanács ajánlatát, hogy rosszabb körülmények közé kerüljenek. Annyi előrehaladás viszont történik, hogy a tanácsülés megszavaz 89.155 Ft-ot az óvoda épületének megvásárlására.
Végül is a Petéék-féle házat vásárolják meg 1959. október 24-én 90 ezer Ft-ért. A Rákóczi úton levő házban kialakítandó óvoda megnyitását 1960. január 1-re tervezik. Az épület átalakítását a KTSZ végzi. A korai tél beköszöntése azonban hátráltatja az átalakítást. A tavasz pedig a fáradtságot, mert a tanácsülésen elhangzik, a KTSZ emberei nem haladnak a munkákkal. A kultúrházban indult be az idényóvoda.

Nagy nehezen 1960. június 29-én megnyílik az óvoda Tiszaörs fő utcáján, a Rákóczi úton. De óvónő nincs! Szakácsnőnek Deák Ferencnét veszik fel.
Az óvodát egycsoportossá nyilvánítják, 30 főben határozzák meg a felvehető gyerekek létszámát. Megkezdődik a beíratás. A 30 helyre 50 fő jelentkezik. Bútor sincs, pénz sincs a berendezésre. A helyi tsz anyagi támogatást nyújt: bútorok, játékok, konyhai edények beszerzésére ad pénzt azzal a kikötéssel, hogy a tsz-ben dolgozó szülők gyermekeit kell elsősorban az óvodában elhelyezni. Ez újabb konfliktus forrása, hiszen a tsz-ben dolgozók gyermekei teljesen betöltik a létszámot, a faluban máshol dolgozók gyermekei kiszorulnak az óvodából.
Végül is 40 gyermeket vettek fel, akik közül 30 gyermek részére biztosították az óvodai étkeztetést október 31-ig. Azt is úgy, hogy a tsz-től és a Földmívesszövetkezettől ingyenesen kapott nyersanyagból főztek.
Az óvoda működtetésére nem terveztek be pénzeszközöket!

Az óvoda napi munkájának irányítása az általános iskola igazgatójához került. Szakképzett óvónő nincs, a járás sem tud kiküldeni óvónőt. De terv van: érettségizett óvónőt felvenni, aki munka mellet majd elvégzi az óvónőképzőt. De ilyen személyt sem találnak Örsön.
Felmerül Supán Istvánné és Tardi Katalin neve, de nem vállalják az óvónőséget. Végül Károlyi Lászlóné lesz az óvónő, akinek csak 8 ált. iskolai végzettsége van és vállalja is a gyerekek közötti munkát.
1961. januárjában Károlyi Lászlóné beteg lesz. A tanácsnál dolgozó Tihanyi Editet teszik át az óvodába, akinek már érettségije van. Bizonyára nem voltak elégedettek az áthelyezett óvónő munkájával, mert Takaró Gézáné rendőrfeleséget tették be az óvodába (nem volt képesítése,csak 8 osztálya).
Fekete Eszter szakképzett óvónő 1 évig dolgozott a Rákóczi út 52. sz. alatti óvodában.

Tavasszal parkosítják az óvoda udvarát, homokozót alakítanak ki, a kertet füvesítik, majd hintaállványt helyeznek el. Már ekkor megmutatkozik, hogy rossz döntést hoztak az óvoda helyének kiválasztásakor. Az épület salétromos, az udvar keskeny, hosszú. Hirtelen kell melléképületet, széntárolót, udvari wc-t építeni. Ivóvíz a közelben nincs, messziről kell hordani a vizet. A dajka és a főzőnő mindehhez kevés. Ideiglenesen a tanács vízhordót alkalmaz.
Persze, felvetődik, hogy a község központjában hidroforral működtetett kútjáról vezessék el az ivóvizet, de ez sokba kerülne, s a már rákapcsolt iskolát, orvosi létesítmény és szolgálati lakás ellátását sem bírja a kút kapacitása.

1964-ben a Járási Tanács Művelődési Osztálya kinevezi Balla Erzsébetet az óvoda vezetőjének, aki már felvételt nyert a szarvasi óvónőképző levelező tagozatára, s munka mellett vállalta a szakképzettség megszerzését. Munkáját lelkesedéssel, nagy lendülettel végezte, a szülők megszerették, támogatták munkáját.

Még több gyerek beíratását igényelték, de hely hiánya miatt elhelyezni nem tudták őket. A tanácstagok is igényelték, bővítsék az óvodát. Megindult a tervezés, belső átalakítással szerették volna bővíteni a teret: újabb csoportszobát létesíteni. De nem gondoltak arra, hogy a második csoporthoz újabb óvónő kell és újabb dajka, nem beszélve a csoportszoba berendezéséről és egyéb működési költségekről. Így az elképzelés csak terv maradt.

A tanácstagok minden évben elhatározták, hogy megoldják az óvoda gondjait. A tanácstagok cserét javasoltak. A Kossuth úton található BM lakás és Rendőrség épületét cseréljék el az óvodával. A BM azonban a cseréhez nem járult hozzá.
A cserével kapcsolatos egyeztetések tovább folytak, a megyei tanács is eljárt a csere ügyében, - sikertelenül.
Tovább gondolkodtak az új, megfelelő helyszín kiválasztásában: a Gyóni úton lévő pártszékházat szemelték ki óvodának. De ott semmiféle melléképület nem volt, építésére pedig pénz nincs, így a tervet elvetették.

1969. február 4-én a tanácsülésen bejelentik, hogy a BM hozzájárult az épület cseréjéhez, s kezdődhet az átalakítás:a kétcsoportos óvoda kialakítása, a folyóvizes WC és konyha megépítése, a szennyvízelvezetés és egyéb munkálatok. Az óvoda felújításához a pénzt a járás adja, az óvónőkről is gondoskodik, a működtetéshez szükséges többlet pénzforrást is biztosítja.

Az óvoda az új helyen (a mostani helyen) 1970.május elsején kezdte meg működését. Balla Erzsébet vezető óvónő, Tardi Anna és Tassy Antalné lettek az óvónők. Faragó Andrásné, P. László Dánielné látták el a dajkai munkát és Varga Gyuláné Szakács Erzsi néni lett a főzőnő, konyhalányok pedig Novák Gézáné és Mályi Béláné.
Balla Erzsébet férjhez ment (Zsoldos Lászlóné), elköltözött, Jónás Etelkát hozták haza Nógrád megyéből vezető óvónőnek. Tassynét betegsége miatt leszázalékolták, Tardi Anna Borsodban vállalt pedagógusi munkát. Czinegéné Novák Ildikó és Tiszaigarról egy nyugdíjas óvónő, Magdi (Balás Magdolna) néni járt át helyettesíteni. A következő tanévben Muliter Márta és Bóta Edit lett az óvónő.

Folyamatosan parkosítják az óvoda udvarát, virágágyások, virágok pompáznak, fákat ültetnek. Fémből készült udvari játékok kerülnek a fák közé, babaház épül. Az udvar szögletében lévő csarnok sok legyet vonz.

1973-ban érkezett Tiszaörsre a Hajnal család. Hajnal Imréné óvónő lett a vezető óvónő, mert Jónás Etelka többször szülési szabadságon és gyesen volt.

Az épület helyiségeit olajkályhákkal fűtik. A tejcsarnokot lebontják, helyére virágos kert kerül.

1977-ben megalakult a Körzeti Óvoda, Kőszegi Jánosné lett a három község (Tiszaigar-Nagyiván-Tiszaörs) összevont óvodájának a vezetője. Határozottsággal, szigorral követelte meg a magas színvonalú nevelőmunkát. Mindenkitől igényes feladatvégzést várt el.

1978-ban kialakították a harmadik csoport elhelyezését szolgáló csoportszobát. 1982-ben megszűnik az óvodai konyha. A gyermekétkeztetéssel kapcsolatos feladatokat az ÁFÉSZ látja el.
A szülők és egy brigád segítségével KRESZ parkot készítenek.

1983-ban széntüzeléses központi fűtési rendszer készült, fémvázas széntároló épül.
1984-ben a Körzeti Óvoda megszűnt. A tiszaörsi óvoda az újonnan megalakuló Általános Művelődési Központ tagintézménye lett.
1990-ben Légrádi Józsefné lett az óvodai egység vezetője. Hajnal Imréné férje vezetői beosztása miatt megvált az óvoda vezetésétől és címzetes óvodavezető címet kapott.

1990. nyarán az óvoda teljes rekonstrukciója valósult meg: az óvoda elnyerte a mostani arculatát, átrendezték a csoportszobákat, korszerű vizesblokkot alakítottak ki, hatalmas terasz készült, új bútorok kerültek a csoportszobákba. (a munkák idejére az óvoda az iskolába költözik!) 1991-ben telefont kapott az óvoda.

Beindul az óvodában a hitoktatás. A szülők igényét teljesítik, az óvodában angol nyelvet tanulhatnak a gyerekek játékos formában. Zeneóvodai képzés kezdődik, melyet a gyerekek is és a szülők is szeretik. Minden évben autóbuszos kirándulásokat szerveznek az óvónők. Óriási érdeklődés kíséri az évente megrendezendő Tátikát.

Az óvoda kertjébe gyümölcsfákat ültetnek.

1996. januárjában Nagy József vállalkozó teljesen ingyenesen az óvoda eddigi széntüzeléses fűtési rendszerét gázfűtéses rendszerré alakította át úgy, hogy minden kelléket (kazánok, kémény, szerelvények) ajándékként biztosított.

A gyereklétszám csökkenése miatt a harmadik csoport működését a fenntartó 1998-ban megszüntette.

A fémből készült udvari játékokat felváltják a fából készített játékok. Minden évben bővül az udvari játékok mennyisége.

2007. januárjától az ÁMK a Tiszafüredi Társulás megalakulása után megszűnt, az óvoda vezetője ideiglenesen ÁMK igazgatói megbízást kapott.
2009-ben kicserélték a nyílászárókat, külső, belső tatarozást kapott az épület, korszerű padlózattal látták el a csoportszobákat, felújították a vizesblokkot.

 


Új számítógép került az óvodába, az óvoda internet hozzáférést kapott. Két csoportszobába galéria készült.

Majd az óvoda is belépett a társulásba és Abádszalók székhellyel Hatszínvirág Óvoda tagóvodája lett Sárgarigó Óvoda néven.

Sajnos, a községben mostanság kevés gyermek születik, az óvodai gyereklétszám is fokozatosan csökken, még most két csoportban foglalkoztatják az óvodás gyermekeket.

Az óvoda mostani épületében több óvónő is dolgozott több éven keresztül, megérdemlik, hogy nevük itt is említésre kerüljön, megmaradjon a tiszaörsiek emlékezetében:
Bóta Gyuláné, Nagy Zoltánné, Végh Sándorné, Kiss Tiborné, Tóth Tiborné-Kiss Erzsébet, Zrinyi Zsigmondné, Gálné Mária néni, Bordás Judit, Szűcs Ilona, Kis Rita.

Az óvoda óvónői 2011-ben:
Légrádi Józsefné óvodavezető
Richter Józsefné
Somodiné Bordás Andrea
Siposné Tóth Erika

Dajkák voltak: Kardos Józsefné, Szekeres Györgyné, Póka Dánielné, Nyíri Jánosné, Potornai Imréné, Tóthné Busa Ottilia, Vadász Józsefné-Tóth Edit, Unicsovicsné Bóta Ildikó, Kovács Ildikó, Faragó Andrásné, Bendő Róbertné.

Dajkák 2011-ben: Tóthné Busa Ottilia, Nyíri Jánosné

Az óvónők munkáját segítő asszisztensek: Magyar Éva, Szakács Edit, Zám Györgyi, Lévi Erzsébet, Járdán Ildikó, Czinege Mária.

Kinevezett konyhai dogozók voltak: Varga Gyuláné, Mályi Béláné, Mályi Rudolfné, Novák Gézáné, Kovács Barnabásné, Sánta Árpádné, Szabó Gabriella, Tóth Tiborné.

Fűtők, karbantartók voltak: Czinege Tamásné, Gazdag József, Tüdős Lajos, Szabó István, Patócs József.

Az óvoda fennállása óta több volt tiszaörsi óvodás az általános iskolai tanulmányai és az érettségi után választotta az óvónői pályát, végezte el az óvónőképzőt. A volt óvodájuk lehetővé tette számukra a kötelező gyakorlati idejük letöltését. Ha a személyi feltételek lehetővé tették, alkalmazták is a végzett óvónőt.
 

Tiszaörs, 2011. tavaszán

Készítette:
Hajnal Imre


Felhasznált irodalom:
A Heves megyei Levéltár alispáni jelentései 1896-tól 1944-ig.
A Tiszaörsi Községi Elöljáróság jegyzőkönyvei 1945-49 között.
Tiszaörs Község tanácsülések és VB ülések jegyzőkönyvei 1950-1989 között
Tiszaörs Község Önkormányzat Képviselőtestületének jegyzőkönyvei 1989-től napjainkig
Iskola, óvodai dokumentáció (törzskönyvek, alkalmazási okmányok).