Kovács István

  • Nyomtatás
  • E-mail

KOVÁCS ISTVÁN

1926. december 14-én született Tiszaörs Újtelepen. Keresztségben a János István nevet kapta, de a János nevet sohasem használta. 1928-tól 1963-ig az Újtelep 510/a, a későbbi Marx Károly u. 19. sz házban élt. A faluban mindenki, idős és fiatal egyaránt Pistinek szólította. Ezért én is következetesen ezt a megnevezést használom.
9 hónapos korában járni kezdett, amikor gyermekbénulásban megbetegedett. Dr. Steiner Sándor körzeti orvos kezelte. Néhány év múlva Budapesten, a Stefánia Gyermekklinikán járógépet kapott. Állapota nem javult jelentősen. Pistit mindenhová vinni kellett, mert helyváltoztatásra csak a fenekén csúszva volt képes. Enni azonban egyedül is tudott. A jobb lába felhúzódott, a bal lábát sem tudta teljesen kinyújtani. A bal keze a teste mellett lógott, egyáltalán nem tudta használni. A jobb kezét is csak könyöktől lefelé mozgathatta. A keze fejét a szájával tette tovább, de az ujjaival finom mozgásokra volt képes.


1934. szeptember 1-én Pisti húgával, Borbálával együtt kezdett iskolába járni. Nemes nagyapám, aki kerékgyártó volt, fából készített egy kis kocsit. Borbála és a szomszéd fiúk azon húzva vitték Pistit az iskolába, amikor nem volt sár. Ugyanis kiépített járda nem létezett, az utcát a szekerek esős időben térdig érő sártengerré változtatták.



Szeretett tanulni. Édesanyám és Borbála segítették a tanulásban. 1940. június 10-én mindketten eredményesen befejezték a 6. osztályt.

Történt, hogy egyik szomszédnak elromlott a faliórája. Régi volt, nem akarta már megjavíttatni, ezért odaadta Pistinek játszani. Ő addig nézegette, szétszedte-összerakta, míg rá nem jött a hibájára és megjavította. Én, mint kis gyermek segítettem neki, pótolva a béna balkezét. A szomszéd nagyon meglepődött, amikor megjavítva visszakapta az óráját. Ezután több szomszéd és ismerős is hozott ébresztőórát, faliórát. Ezek nagy részét megjavította. Szakkönyveket vásárolt: Schwarz Zsigmond – A nagyórák javítása, Komplikált zsebórák.
Később karórákkal és zsebórákkal is próbálkozott. Kovács József poroszlói órás segítette, alkatrészeket rendelt számára. Az órás halála után Édesanyám megvásárolta Pisti számára a szerszámait: esztergát, satut, fogókat, csipeszeket, stb. Ezután maga rendelte a szükséges alkatrészeket Ott Márton budapesti órástól.
1944-ben már gyakorlott órásként javította a fali- és ébresztőórákat, zseb- és karórákat. (Volt úgy, hogy húsznál több óra ketyegett egyszerre a lakásban). A szovjet katonák megtudták, hogy órákat javít. Mindenféle órát hoztak javítani. Javítási díjként benzint (lámpába petróleum helyett), rossz órát, kenyeret és pénzt adtak. (Ekkor láttunk először olyan pengőt, amelyet az Ideiglenes Kormány adott ki Debrecenben. Ezt a boltban nem is akarták elfogadni). A háború, majd az államosítások után egyre nehezebb volt alkatrészeket szerezni. Pistinek be kellett látnia, hogy alkatrészek nélkül az órásmesterséget nem folytathatja tovább.

1948-ban órák javítása mellett, egy egyszerű géppel elkezdett fényképezni. Nagynénénk vitte el a filmeket kidolgozásra Egerbe, Garai Gitta fényképészhez, aki elkészítette a képeket. Pisti szakkönyveket vásárolt. Megvette Hevesy Iván A fényképezés technikája című könyv két kötetét. Megtanulta a filmek előhívásának és másolásának technikáját. Portrék készítésére is alkalmas fényképezőgépet vásárolt, de a kidolgozásukkal, a hibák eltüntetésének módjával, a retusálással gondjai voltak.
1950-ben befejeztem az általános iskolát és ősztől a karcagi gimnáziumban tanultam tovább. Addig én voltam mellette, ezután Bóta Erzsébet segített Pistinek a fényképezésben.

Ebben az időben már Jóna Júlia fényképészhez küldte a filmeket kidolgozásra, akinek Debrecen belvárosban, Vár u. 11-ben volt a műterme. Önzetlenül tanította portrék készítésére, retusálásra. Többször utazott hozzá Debrecenbe és Julia néni is volt nálunk Tiszaörsön.

A gyakorlati ismeretek megszerzése után már elismert szakmunkát végzett. Ezt a felvételekről vezetett könyvelése igazolja: kezdetben 2-300 felvételt készített évente, 1953-ban 573-at, 1954-ben 777-et, 1955-ben már 969-et. Mindezt mostoha körülmények között végezte, sohasem volt műterme. A felvételeket télen-nyáron, esőben-hóban, tikkasztó napsütésben a szabadban készítette. A ház falára kifeszített pokróc volt a háttér. Mégis vasárnaponként tele volt az udvar fényképezésre várókkal, kísérőkkel, vagy egyszerű nézelődőkkel. Már a szomszéd favakból, Tiszaigarról és Nagyivánról is hozzá jártak fényképet készíttetni. Néha Szőlősről, Örvényről és Egyekről is jöttek. Házunk a fiatalok fontos találkozó helye lett, de Pisti is szívesen beszélgetett mindenkivel munka közben és munka után is.
A felvételeket 6x9 cm-es, úgynevezett nagyfilmre készítette. Ezekről másolatot odahaza, napfénnyel megvilágítva készített. Az Újtelepen, még nem volt villamos hálózat. Ezért nagyítani odahaza nem tudott. Amikor valaki levelezőlapot, vagy annál nagyobb képet kért, akkor be kellett mennie Nagyanyámhoz, Nemes Kálmánnéhoz a Liszt Ferenc utcába, hogy ideiglenes labort berendezve elkészíthesse a nagyításokat.
1954-ben érettségiztem és szeptembertől a budapesti Műszaki Egyetemen kezdtem tanulmányaimat. Pisti régóta tervezgette egy modern, villamos meghajtású kis kocsi építését, amely az akkor használatos személygépkocsik kicsinyített mása lett volna. Erre gyűjtögetett anyagot, alkatrészt és pénzt. Vázlatokat készített, az agyában volt a terv és a méret. Ez volt a nagy álma. 1954. nyarán kezdtük el a kivitelezést Falcsik Gyula kovácsnál, de a tanév kezdetéig nem tudtuk befejezni. 1955-ben Pisti gyári rokkantkocsit kapott, így az előző kocsi építése abba maradt. A gyári rokkantkocsit alakítottuk át villamos meghajtásúra. Két darab új akkumulátort vásárolt. Használt Csepel tehergépkocsi átalakított önindítója lett a hajtómotor. A fogaskerekeket régi sebességváltókból szereltük ki. Az elkészült kocsit Pisti egyedül tudta vezetni, csak a fel- és leszállásban kellett segíteni. A sebességet több fokozatban lehetett szabályozni. Egy feltöltéssel, az út viszonyoktól függően kb. 10-15 kilométert utazhatott. Sebességét 3-7 km/ óra között lehetett szabályozni. Tiszaörsön biztosan ez volt az első villamos meghajtású közúti jármű, de ebben az időben még az országban sem lehetet sok. Említésre méltó teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy semmilyen előzménye, mintája nem volt. Sajnos az akkumulátort csak a faluban lehetett feltölteni, mivel nálunk nem volt villamos hálózat. Sokszor húga, Borbála a hátán vitte a faluba az akkumulátorokat. A rokkantkocsival Pisti már a szomszéd faluba is elmehetett. A falu központjába is könnyebben eljutott, mivel 1949-50-ben elkészült az Újtelepet a falu központjával összekötő járda egészen a templomig. Valaki még így is gyalog, vagy kerékpáron kísérte.

Ez időben Dr. Lentz Nándor okleveles vegyészmérnök fotólaboratóriumából, Budapestről rendelte a fényképezéshez szükséges vegyszereket, így olcsóbb volt a beszerzés. 1957-től Bóta Erzsébet helyett Makó Imre volt a segítsége.

Édesanyám és Margit húga is segítségére voltak. 1959-ben Pisti fényképészipari engedélyt kért, de a Tiszafüred Járási Tanács VB Ipari-és Műszaki Osztálya azzal utasította el a kérelmét, hogy a törvényes feltételeknek nem felel meg. A határozatot megfellebbezte, csatolta a községi tanács és orvos javaslatát, valamint egyéni javasló nyilatkozatokat. Egyre több igazolvány képet kellett készíteni, de nem volt engedélye. Ezt a hatóság kifogásolta, annyit azonban megengedtek – hallgatólagosan – hogy, amíg nincs engedélye, addig is készíthet igazolványképeket is, hogy az embereknek ne kelljen Tiszafüredre utazni.
1961-től Pisti már nagyon beteg, korszerűbb orvosi ellátásra lett volna szüksége.

1963. március 17-én meghalt Pisti, Kovács János István 36 évesen.
Súlyos mozgáskorlátozott volt. Ennek ellenére teljes értékű emberként dolgozott.
Veress József (kenderesi nyugdíjas igazgatótanító) Pisti egykori tanítója levelének részlete:
"Példakép volt mindannyiunknak, hogy hogyan kell türelmesen elviselnünk a ránk mért megpróbáltatásokat… Tőle egy rossz szót, sem a kedves szülők, testvérek, de még a falubeliek sem hallottak. Olyan példamutató türelemmel magyarázott segítőinek is, hogy abból egyből megértették, mit hogyan segítsenek.”

A pénzért mindig megdolgozott. Adományt nem fogadott el. Egész életében sok barátja volt. Idősek, fiatalok (fiúk és lányok) szívesen jártak hozzá beszélgetni, szórakozni. Mindig életvidám volt, amíg betegsége el nem hatalmasodott rajta.
Értelme, tudása és kitartása sokkal többre képesítette volna, ha a körülmények ebben nem gátolják. Szeretete mély nyomot hagyott a család minden tagjában és a környezetében. Soha nem tudjuk elfelejteni.
1964. Mindenszentekre elkészül sírkeresztje, rajta a felírat: „Ember lenni mindig, minden körülményben.”




A Kovács Kálmán által elkészített életrajzot a Kovács Istvánról készített fotókkal kiegészítve közzétette:

Hajnal Imre

Tiszaörs, 2011. márciusában

 

MORZSÁK

Powered by mod LCA

Hajnal Imre:

 
M O R Z S Á K

Tiszaörsi emberek, események, történetek

Belépés

MűKISZK Tiszaörs
5362 Tiszaörs, Kossuth út 3.
 
 

Aktuális Programok

No current events.